Header Ads

18 évvel ezelőtt ennél a doktornőnél születtem. Fogyatékos gyermek lettem, DE ma újra találkoztam vele!


A nagy találkozás
2000.02.05. - szombat : a nap, melyet a szüleim sosem fognak elfelejteni.
2018. 02. 21. - szerda : a nap, melyet pedig én nem fogok sosem elfelejteni.
Több mint 18 év eltelte után idejét láttam, hogy megannyi történet után, melyet édesanyám és édesapám meséltek nekem a születésem utáni hónapokról és egy doktornőről, én magam is utána járjak, hogy ki is az a személy, akinek köszönhetően saját lábamon járhatok, társaságba mehetek, focizhatok, röviden : élhetek.
Közös képek hiányában nem volt egyszerű dolgom. Némi biztatás, régi leletek és zárójelentések feltárása, sok-sok keresés és telefonálás után megtaláltam A DOKTORNŐT.

Hirdetés
Tegnap pedig találkozhattam is vele. 18 év után újra, mióta az eszemet tudom először... Bemutatkozáskor remegő kézzel fogtam vele kezet, éreztem, hogy rendkívül különleges pillanat ez számomra!
Dr. Gisztl Erzsébet keze alatt több ezer testileg és szellemileg fogyatékos kisgyermek fordult meg, ám a Neki vitt fotóalbum és zárójelentés egyszeri átfutása után pontosan emlékezett a kezelések minden egyes momentumára! Miután lefordította nekem a zárójelentésben szereplő latin szavak tömkelegét, rá kellett döbbennem, hogy vannak még csodák az életben! Nem én vagyok a csoda, nem is a doktornő, hanem a gyógyulásom! Ahogyan Dr. Gisztl Erzsébet fogalmazott, miközben könnyes szemmel a szemébe néztem 18 év után újra : "Ezért érdemes volt ledoktorálnom!"
Szűk fél óra beszélgetés és néhány közös kép elkészítése után elköszöntünk egymástól, de nagyon remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy nem utoljára láttuk egymást!
A képeket köszönöm Ildikó Bajnok - nak, aki szintén beteg gyermekekkel foglalkozik az osztályon!
Ui :ez a poszt nem önfényezés, végképp nem önsajnáltatás céljából íródott, pusztán két üzenete van. 1.: sose felejtsd el honnan indultál! 2.:talán ezzel a pár sorral is sikerül reményt adni azoknak, akik már feladták egy jobb élet reményét 🙂

Hirdetés