Header Ads

Látod ezt a kezemben? Az életemet mentette meg, Neked is elmondom, hogy miért



Sok embernek van kabalája, nekem több is.
Általában nem úgy történik, hogy kapok/veszek/találok valamit, amit kinevezek annak, bár ilyen is előfordul, hanem inkább idővel veszem észre, hogy azzá válik valami. Van egy tárgyam, ami nem épp tipikus kabalatárgy. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen a világon, aki annak tekinti.
Ez egy intraosszeális tű.

Vannak helyzetek, amikor a szervezetet ért trauma miatt nem tudnak infúziót, gyógyszert vagy vért bejuttatni vénán keresztül, mert a sokkos állapot miatt a testünk elvonja a vért a végtagokból a belső szervek védelme miatt, ezért nagyon nehéz vénát találni. Erre fejlesztették ki ez a tűt  , amivel be tudnak szúrni a csontba speciális helyeken, így közvetlenül a csontvelőbe juttatják be a hatóanyagot. Ez egy életmentő eszköz, csak képzett szakember használhatja. (Halkan megjegyzem, hogy ez a kicsi cucc több mint 40 ezer forintba kerül.)
De nekem nem ezért kellett.

Hirdetés

Már írtam róla, hogy évekig éltem beszűkült légcsővel. Az orvosok csak annyit tudtak mondani, hogy vigyázzak magamra, ne fázzak meg, ne nyeljek félre, hogy ne kelljen köhögnöm, ne csípjen meg egy darázs, ne egyek fűszereset, erőset, forrót, hideget... szóval semmi olyan ne történjen velem, ami miatt eltűnhet az a picike maradék légrés is, mert megfulladhatok. Illetve, ha mégis, azonnal gondolkodás nélkül menjek az ügyeletre. Hányszor töltöttem ott órákat...
Pár éve ismertem meg egy orvost, ő kutatta fel nekem ezt az eszközt. Az első orvos volt az életemben, aki nem csak sajnált, nem mondogatta azt adott állapotomban, hogy hát ez van, nincs mit tenni, hanem megoldást is keresett. Így talált rá erre a tűre. Ez csak gyerekeknél használható hat éves korig a mérete miatt, viszont pont a kicsisége miatt ideális eszköz légcsőbe szúrni. Pont beér, és nem lehet túlnyomni. Vészhelyzetben az életemet menthette volna meg. Nagyon pici a luk rajta, de kipróbáltam, a számba vettem, és percekig tudtam rajta keresztül lélegezni, simán életben tartott volna amíg nem kapok megfelelő segítséget. Bár most azt mondom, hogy képtelen lennék beszúrni magamnak, de tudom, hogy szükség esetén megtettem volna. Amikor tényleg nagy bajban vagyunk, az életösztön hatványozottan működik.
Mindig a táskámban hordtam egy rúzstartó tokban, és egy lépést sem tettem nélküle. Biztonságérzetet jelentett számomra a tudat, hogy velem van. Szerencsére soha nem kellett használnom.

Már több, mint két éve nem kell tartanom váratlan fulladásveszélytől. Semmivel sem vagyok veszélyeztetettebb, mint bárki más. Illetve a félrenyelés veszélye nálam fokozott, de erre már megtanultam figyelni, hogy ilyen ne forduljon elő. Evés, ivás közben nem beszélek, mindig egyenesen ülök és csakis előre fordítom a fejem, kis falatokat eszem... ezzel nincs gond.

Hirdetés
Viszont ez a pici eszköz mégis mind a mai napig a táskámban van. Régen, ha a kezembe akadt, összeszorult a gyomrom, eluralkodott rajtam a szorongás. Ma már semmi rossz érzésem nincs, sőt! A győzelmemre emlékeztet, kifejezetten büszkeséget érzek, amikor ránézek.
Régen szükség esetén a biztonságot jelentette volna számomra, ma már a biztonság jelképe lett nekem, az egyik kabalám.

Forrás: Kriszta szösszenetei - facebook oldal, keressétek fel, és ha tetszik kedveljétek

Hirdetés