Header Ads

Istenem!Nyilvánosságra hozták a 21 évesen elhunyt Bence búcsúlevelét..


Diósgyőri VTK kapusa 2014 ben hunyt el hosszan tartó betegsége következtében.Évekig kezelték a sportolót leukémiával.2012-ben, a bajnokság után leukémiát diagnosztizáltak nála.[4] 2013 februárjában csontvelő-átültetést kapott, amely időlegesen sikeresnek bizonyult.[5] A sporttársadalom és a szurkolók összefogtak gyógyulása érdekében, vért adtak és pénzt gyűjtöttek a gyógykezelésre. Szervezete végül mégis feladta a küzdelmet és a fiatal sportoló 2014. január 16-án délután fél négykor, 20 éves korában elhunyt

Rakaczki Bence búcsúlevele….


Hirdetés
(1993-2014)

Ne haragudj, Apu. Én nem így akartam.
Tavasz van, hihetetlen, elképesztő januári
tavasz. Az utcán mindenki kiskabátban,
jókedvűen, a fiúk pedig már edzenek.
Újjáéled a természet, új időszámítás
kezdődik.
Apu, én nem ezt akartam. Harcoltam,
küzdöttem, élni akartam. Hiszen Te tudod a
legjobban. Ott álltál mindig a kórházi
ágyamnál, néztél rám komoly arccal,
szemedben mérhetetlen szomorúság
bujkált, és néha én vigasztaltalak. Pedig
féltem, Apu, sokszor nagyon is féltem, de
sohasem mondtam ezt Neked.

Hirdetés
Egyetlenegyszer sem. Csak akkor sírtam,
zokogtam, amikor nem volt ott senki. Nem
akartam, hogy gyengének láss. Érted ezt,
Apu? Elvégre mégiscsak futballista voltam,
sportoló, a DVTK labdarúgója, a szerencse
fia, és a Diósgyőr kapusa egyszerűen nem
lehet gyáva – még csak az kellene! Akinek
ilyen szurkolótábor előtt kell védenie, az
igenis legyen erős, sőt legyen hős, ha az
ellenfél csatára hozza felé a labdát vagy
távolról bombázza a kaput, s akkor is, ha
ott áll előtte az orvos és azt mondja neki:
Fiatalember,rem énykedjünk. Apu, én
reménykedtem. Biz’ isten mondom. Nem
voltam jól, olykor szenvedtem nagyon.
Mindenem fájt, legszívesebben üvöltöttem
volna, hogy gyerekfejjel miért kell itt
lennem, bezárva egy kórházi szobába,
amikor odakint dübörög, hömpölyög,
morajlik az élet. Az élet. Érted, Apu? Nem
beszéltem Neked erről, nem beszéltem az
álmaimról sem. Mert éjszakánként mindig
álmodtam, olyan voltam, mint egy
filmrendező. Képek, történetek követték
egymást, miközben én hánykolódtam,
forgolódtam az ágyban, és nem hiszed el,
de mindig meccs volt, és én álltam a
Diósgyőr kapujában, s azt mondogattam
magamban, olyan kapus leszek, mint a
Veréb Gyuri bácsi. És álmomban kivédtem
minden szabadrúgást, ziccert, sőt
tizenegyest is. Büszke lettél volna rám, Apu.
Persze tudom, így is az voltál. Jobban
izgultál 2012. május 4-én Pécsen, mint én.
Tajti Norbi helyére álltan be tizenkilenc
perccel a találkozó vége előtt. Nyertünk
kettő egyre, és én akkor ott azt mondtam:
íme itt van a világ legboldogabb embere. És
az is voltam! NB I-es futballista. Ott repült
fölöttem az ifjúság édes madara, s én
legszívesebben repültem volna vele, mert
azt gondoltam, az élet simogat, az élet
ajándékokat tartogat, az élet vigyáz rám.
Tizennyolc évesen még senki sem gondol
az elmúlásra. Még az sem, aki egyik
pillanatról a másikra megbetegszik. Tudod,
Apu, azzal vigasztaltam magam a
legnehezebb pillanatokban is, hogy ha
Dzurják Csöpi meggyógyult ugyanebből a
betegségből, akkor nekem is sikerül.

Hirdetés
Persze, hogy sikerül hiszen én fiatal
vagyok, erős, sportoló – és hát előttem az
élet. Valahogy nincs rendben ez az egész,
Apu. Mert a gyerek csak álmodozik,
vágyakozik, terveket sző, szerelem után
sóvárog, sikerekre éhezik. Nem akartam én
világmegváltó lenni. Dehogy akartam.
Szeretem Miskolcot, szeretem a várost, a
csapatot, a futballt. És szerettem az
életemet. És tudod , Apu, azt kívántam,
hogy ez tartson jó sokáig, hogy én majd
vetődök a kapuban a lapos lövésekre,
lehúzom a beadásokat, kiöklözöm a
bivalyerős lövéseket. Aztán hazamegyek
jóleső fáradtsággal, felszabadultan,
lelkemben az élet zamatával – és lesznek
gyerekeim, neked unokáid, és egyszer
majd leülünk. Te kissé öregesen, én telis-
tele élménnyel, és egy pohár bor mellett
átbeszélünk mindent. Ne haragudj rám,
Apu, én nem így akartam. Harcoltam, de
vesztettem.

Hirdetés
És most már csak azt kérem Tőled, hogy
menjél ki a meccsre, menjél ki a stadionba,
mert én ott leszek mindig, és mondd
büszkén, hogy a Te fiad, Rakaczki Bence a
Diósgyőr kapusa.