Header Ads

Gergő vagyok, és tüdőszűrőn egy 4 cm-es daganatot találtak a tüdőmben. A java csak ezután következett..


Kedves Barátaim/Ismerőseim nem szoktam ilyet tenni, de kérlek titeket olvassátok el ezt a kis "szösszenetet" és juttassuk el minél több emberhez. Ha bárkinek bármi kérdése lenne, nyugodtan forduljon hozzám egy üzenettel: Gergő Simon

2017 október 2-án egy mezei tüdőszűrő vizsgálaton találtak egy 4 cm átmérőjű daganatot a tüdőmben. Viszonylag hamara lezajlottak a vizsgálatok, CT, pulmonológiai vizsgálatok, ultrahang és minden más . Azonnali műtétet javasoltak. November 28-ra ki írták a műtétet, aznap be is feküdtem a kórházban, reggel 8-kor már ott voltam . Délután 1 órakor megérkezik a orvos és közli velem, hogy elnézést, de félre nézték a dátumot és ma nincs műtéti nap . Majd holnap után, de nyugodtan maradjak bent. Fogtam magam haza mentem és másnap újra befeküdtem, és így november 30-án megtörtént a műtét. Minden rendben ment. Egy hét után haza engedtek, azzal a címszóval, hogy majd az eredmények három héten belül érkezni fognak postán. Eltelt három hét, kezdtem magam összeszedni, reménykedni, hogy minden rendben lesz. Vagy ha nem is, akkor is időben lett elkapva az a tumor, és nem lesz probléma!


Hirdetés
Eltelt a harmadik hét is, az eredményeimnek se híre se hamva, negyedik hét,- semmi, ötödik hét ,- semmi. Semmi baj gondoltam, úgy is mennem kell a házi orvoshoz majd rákérdezek. Megérkeztem a házi orvoshoz, és meglepődve látja, hogy nincs semmi eredmény a kezemben. Elkezd telefonálgatni, de senki semmit sem tud neki mondani. Menjek vissza a mellkas sebészetre, ahol műtöttek, és érdeklődjek ott kaptam a tanácsot. Ezek után vissza mentem a mellkassebészetre , és bele botlottam az orvosba, aki aggódva megkérdezi, hogy minden rendben van e, és hogy miért vagyok itt?! Mondom neki, hogy hát nem tudom, hogy minden rendben van e, mert még nincs eredményem. Látom a sajnálkozó arcokat körülöttem, és az értetlenséget, hogy hát mi is történhett azzal az eredménnyel? Megint telefonálgatások sorozata. De senki semmi értelmes választ nem ad. Várjak még egy-két hetet . Az ünneppekkel és szabadnapokkal kicsit tovább tartanak az ilyen dolgok. Kaptam a választ. Itt már kezdtem eléggé aggódni. De próbáltam magam győzködni, hogy minden rendben lesz. Eltelt még két hét, de még mindig nincs semmi eredmény. A minden napjaim úgy telnek, hogy sírva kelek és sírva fekszem. A családom kezd darabokra hullani, a tudatlanság kikészít mindekit.

Úgy gondoltam ideje a kezembe venni a dolgokat, elmentem tehát Szombathely betegjogi képviselőjéhez, akinek elmondtam, hogy mi is történt. Itt is kaptam egy választ, hogy hát nem nagyon tudunk mit csinálni. Főleg nem akkor, ha esetleg az eredmények megsemmisültek. De amit tehetek, az az, hogy írjak egy panasz levelet hogy mennyire aggódom, hogy lehet hogy haldoklom, de még mindig nem tudom, és ez nagyon stresszel. Hát köszönöm, ezzel ki leszek segítve. Ezek utána eszembe jutott, az, hogy megpróbáljak elmenni a patológiára, oda ahol az eredményeimnek lenni kell. Nos oda civil embert nem engednek be. De furfangos nő létemre siekrült bejutnom. Próbáltak kitessékelni, de nem hagytam magam. Válaszokra volt szükségem. Kaptam is. - Az eredmények már egy ideje készen vannak , csak nincs orvos aki véleményezze. Két különböző orvosnak kell alá írni, és véleményezni. Nos mivel nincs másik orvos, aki alá tudná írni, így várni kell. Nos november 30-a óta, még most sincs semmi eredményem. Semmi, hogy milyen lehetőségeim vannak, hogy milyen gyógyszereket kaphatok, hogy mi is lesz velem és a családommal. Plusz egy kis ráadásnak, csomókat fedeztem fel, a testemen. El is mentem azonnal a házi orvoshoz, akitől kaptam sürgősségi beutalót ultrahangra, és kaptam is időpontot ÁPRILISRA. Kaptam egy másik a tanácsot is, hogy menjek be este az ügyeletre, játszam el, hogy fájdalmaim vannak, és akkor azonnal csinálniuk kell egy ultrahangot. Így legalább megvan a mai esti programom is.


Hirdetés
Kezdem a reményt elveszteni, nem is azzal, hogy mi lesz velem. Nem félek a haláltól. De attól sokkal jobban, hogy mi lesz a családommal. Ez a sötétben való tapogatózás mindenkit tönkretesz! Már így is sok időt vesztettem, hála a magyar egészségügynek. Nem tudom mennyi időm van még, napok, hónapok, évek, évtizedek. Nem is érdekel. De ezt a tortúrát senki sem érdemli meg a világon. Egy családnak sem kívánom ezt. Szörnyű, hogy ezt a történetet meg kell, hogy osszam, hogy a küzdelmemet, napvilágra kell, hogy hozzam. De annyira reményvesztett vagyok már, hogy kezdem feladni a küzdelemet. Nem tudom, meddig vagyok még képes várni, hogy mit is tehetnék. De köszönöm, azoknak, akik velem vannak ebben a nehéz időszakban, és köszönöm azoknak, akik ezt elolvassák és megosszák. Hátha valaki tud majd valami segítséget nyújtani.

Tisztelettel: Egy szenvedő magyar anya

Frissítés: az ügyleten közölte velem az orvos, hogy semmi bajom sincs, és hogy ő nem érzi a csomót, és hogy nem fog ultrahangot csinálni...pedig sürgősségi beutalóm van, amire rá van írva, hogy 3 cm tapintható csomó van bennem és azonnalu ultrahang kellene... De ez sem jött össze. Köszönöm Markusovszky kórház

Hirdetés